A Magyarországon működő Tesco áruházlánc nyírbátori üzlete már hosszú évek óta a MSZC Bethlen Gábor Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium együttműködő partnere. Az áruház már a szakképzési törvény módosítását, a duális képzés bevezetését megelőzően is fogadta gyakorlatra a nyírbátori intézmény nappali tagozatos tanulóit. Azokat, akik ma a kereskedelmi értékesítő szakmát választják, vagy ahogyan sokak számára ismerősebben cseng, azokat a fiatalokat, akik korábban eladónak készültek.

A kereskedelmi értékesítő tanulók évközben is kint vannak az áruházban. Az ugyancsak a Bethlen iskolában tanuló kereskedő és webáruházi technikusok pedig a múlt évtől végezhetik a partner cégnél az egybefüggő szakmai gyakorlatukat, ami 140 órát jelent.

Antal Zsuzsa, a cég HR-munkatársa elmondta, hogy bár viszonylag sok fiatal választja a kereskedelmi irányt továbbtanuláskor, végül kevesen maradnak, akik a szakmai bizonyítványukkal a kezükben még mindig úgy érzik, hogy ezen a területen szeretnének munkát vállalni. Hozzátette: fontosnak tartják, hogy duális partnerként és szakmai gyakorlati helyszínként is megjelenjenek a szakképzésben, hiszen az utánpótlás képzése számukra is lényeges szempont.

Igazából már a tanulók kinti gyakorlatának kezdetén, de pár hónap elteltével mindenképpen észrevehető, hogy kik lehetnek azok a diákok, akik az aktív munkaerőpiacra kikerülve akár az üzlet kollektívájának részeként folytathatják útjukat a munka világában.

Az önálló munkavégzés fontos szempont, ugyanis egyáltalán nem mindegy, mit bízhatnak rá a gyakorlaton lévő fiatal munkaerőre, a kereskedelmi értékesítőnek tanuló „Bethlenesekre”. Azoknak a tanulóknak, akik a gyakorlat, illetve az év közbeni jelenlét alkalmával is bizonyítani tudják elszántságukat, kitartásukat, és sikerül beilleszkedniük az adott munkahelyi közösségbe, a Tesco állást ajánl.

A közelmúltat tekintve is elmondható, hogy tavaly is és azt megelőzően is volt erre példa. Az áruház igyekszik helyben tartani azokat a diákokat, akikre szakmailag és emberileg is számíthat.

Ebből a beszélgetésből is kiderült, hogy a fiatalok manapság kevésbé vágynak arra, hogy emberek között legyenek. Évtizedekkel ezelőtt az online tér nem volt befolyásoló tényező, ma már jelentősen hat a gyerekek mindennapjaira és személyiségére is. A kereskedelem területénél maradva, elmondhatjuk, hogy valamikor az egyik leggyakoribb gyerekjáték volt a „boltos” játék. Vélhetően minden kisgyerek játszik ilyet ma is. És ez a játék igényli legalább még egy személy jelenlétét. Szükség van ugyanis az eladó, vagyis a „boltos” mellett vásárlóra is. Akikben pedig ez a játék szép emlékként, jó élményként marad meg, felnőttkorban hivatásukként is választhatják. Így történt ez Antal Zsuzsával is, aki ma is szeret emberek között lenni és azt mondja, nincs a munkájukban monotonitás, minden napjuk más.

Az utóbbi években a diákok sok esetben már az iskolás évek alatt döntést hoznak arról, hogy tanult szakmájukban fognak állást keresni, vagy más területen képzelik el magukat az iskola elvégzése után. Többek a különböző szolgáltatásokat nyújtó iparágak felé tekintenek nagy reményekkel: ilyen a szépészet vagy a vendéglátás, stb.. Emellett az sem kizárt, hogy földrajzilag is máshol tervezik el a jövőjüket.

A 2026/2027-es tanévben négy ifjú hölgyet várnak a nyírbátori TESCO áruházba. Az üzletben folyamatosan abban bíznak, hogy jövőbeni saját munkatársaikat is kinevelhetik, segítve őket, hogy valóban megszeressék a szakmát, és hogy a munkaközösség tagjává válhassanak. A cég és az iskola közötti együttműködés ezt a célt szolgálja. Vagyis, hogy a tanulók, miután megszerzik a szakmai bizonyítványukat, akár azonnal el tudjanak helyezkedni, tehát maradhatnak a gyakorlati helyüket is biztosító kereskedelmi egységben, ugyanakkor az üzlet is számíthat az igényeinek megfelelő, friss munkaerőre. Ezt egy komoly bizalmi kapcsolatépítés előzi meg, amely a szakmai gyakorlat során valósul meg.

Mindehhez arra van szükség, hogy legyen, aki tanít, és legyen, akit taníthat!

Fotók: Judit Plánk